Egyetemre, főiskolára megy a „ Kicsikénk”!

Attól, hogy egy gyermek eléri a 18 éves kort, és a szülők nagy büszkeségére, egyetemre, főiskolára megy, még anyu és apu szeme fénye marad. Nehéz szívvel engedjük ki a „nagyvilágba”, és nem kicsi aggodalomra ad okot, ha másik városban van a felső oktatási intézmény, hogy hova költözik ki a meleg otthonból.

Ha nem sikerül kollégiumba bejutni, (vagy nem is volt opció) akkor jön a nagy dilemma:

Venni, vagy bérelni?

Érdemes kiszámolni, hogy az öt év alatt melyik éri meg jobban. Természetesen mindenkinek nagyon okos, és ügyes a csemetéje, de azért előfordulhat, hogy az öt évből nem öt, hanem hat, akár hét év is lesz.

A kalkulációt érdemes hosszútávra tervezni, de sajnos az ellenkezőjére is volt már példa, és vannak a történelemben diákok, akik nem fejezték be az iskolát. Így hamarabb feleslegessé válik a lakás, vagy fel kell mondani az albérletet.

Mit tegyen hát a szülő?

A legfontosabb, alaposan gondolja végig, milyen típusú a gyermeke, és hol fogja jól érezni magát.

Illetve mi az, ami ösztönzi majd a tanulásra, és arra, hogy biztonságban legyen.

Magányos típus, vagy inkább társasági?

Ha egyedül szeret lenni, fontos számára egy kis kuckó, otthonos kis garzonlakás vásárlása a legjobb megoldás, ahol félre tud vonulni, van saját kis zuga, szépítgetheti, rendben tarthatja.

Amennyiben inkább társasági ember, bevált neki a többen tanulunk együtt módszer, jobb, ha nagyobb lakást veszünk, hiszen a szobákat ki lehet adni a suli társaknak, és így könnyebb a törlesztő részletet és rezsit is finanszírozni.

Ha esetleg gyermekünk az iskola után is marad a lakásban, lesz neki párja, később gyermeke, jobb egy nagyobb lakás, hiszen a kezdő fizetések hazánkban nem számítanak kisebb vagyonnak, így nem biztos, hogy a garzont rögtön nagyobb lakásra tudná cserélni.

Megbízható, rendes típus, vagy inkább még zabolátlan, rendetlen?

El kell tudni dönteni, ha még nem sikerült bele nevelni a fiatalba a rend szeretetét, hogy most akarjuk e megtanítani neki, hogy milyen fontos vigyázni arra, amit drága pénzért megvettünk, azzal a rizikóval, hogy kap egy lakást, amihez felnőhet. Megtanulhatja becsülni ami van, és gondoskodni róla.

Vagy maradunk az albérletnél, ahol legfeljebb a kauciót veszíthetjük el, ha felrobban a kávéfőző, vagy elfelejti elzárni a csapot, vagy hagyja, hogy elduguljon a lefolyó.

Anyagilag mi éri meg jobban?

Számításokat nehéz lenne most leírnunk, hiszen a várostól, helytől, lakás méretétől sok függ. Hányan bérlik, ha megveszik, ki tudnak e adni belőle még szobát, szobákat. Érdemes végig gondolni a rizikó faktorokat. Nem sikerül albérlő társat találni, el kell adni a lakást hirtelen, mert megszakadnak a tanulmányok. Nem ismerik a várost, kiderül, hogy nem jó a környék, családi házból költözi a diák panelba, és nem bírja a száraz levegőt.

Érdemes kikérni szakértők tanácsát, akik ismerik a környéket, az előnyöket, hátrányokat, és ingatlan illetve albérlet árakat. Sajnos az egyetemek, főiskolák környékén mindig vannak, akik kihasználják a diákok és szüleik hiányos ismereteit, ezeket az adatokat illetően. Jóval drágábban kínálják lakásukat eladásra, vagy albérletnek a piaci árakhoz képest.

Mielőtt felkeresi az ingatlanügynököt, érdemes a családnak leülni, és végig beszélni mi lenne a legjobb megoldás a kisdiákunknak.

 Egy okkal több, hogy egész este együtt legyenek, és egy jót beszélgessenek. Ki kell használni az alkalmat.